Mándok Nagyközség múltjának rövid történelmi áttekintése

A település viszonylag későn, 1382-ben tűnik fel a történeti forrásokban Mandok alakban, mint a Toma nemzetségbeli Losoncziak birtoka.

Az 1560 utáni években a község  új birtokosokat kap a  gácsi  Forgáchok személyében, kiknek szerepe,  tevékenysége átnyúlik a XX. Század  első felébe.

A török megszállás idején e terület kiesik a pusztítás köréből, így viszonylag békésebb élete volt a település népének. Ebben és az ezt megelőző időszakban a lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, de már ebben az időben is megjelenik az iparosság is, erre  utal az, hogy  1595-ben I. Rudolf magyar király vásártartási rangot ad Mándoknak, és szabadalom levelet néhány lakosnak.

Az 1556-os dézsmajegyzék alapján a község lélekszáma  330 főre tehető, ami az akkori viszonyokban elég magas szám.

Ennek ellenére a földesúr a Kárpátokból jobbágyokat telepít be Mándokra, akik 1646-ban fatemplomot emelnek -  amely ma a Szentendrei skanzen becses értékei közé  tartozik.

Fontos mérföldkő volt Mándok történetében, hogy  1720-ban  mezővárosi rangot kapott, s a lakosok polgárjogot nyertek.   Ez az ipar és kereskedelem fellendüléséhez vezetett, s mintegy folytatása volt a vásártartási jog révén beállott fejlődési tendenciáknak. Mindezeket megerősíti  az, hogy a Forgách-ok Mándokot  tették meg uradalmuk központjának, ennek egyik látható jele az 1750-ben épített kastély -  mely napjainkban  nagyon leromlott állapotban van.

        A mándoki Cerkó kivülről  Szentendrén.

1876-ban a közigazgatás megszervezésével Mándok a Tiszai járás székhelye lett, ebben az időszakban  a lakosság száma  2534 fő.  Ez is elősegítette, hogy a község ipari centrummá alakuljon. A  korszerű  Erzsébet  gőzmalom, szeszgyár, a fűrésztelep az áramfejlesztővel együtt mind bizonyítják, hogy a kapitalista gazdálkodás Mándokon jelentős  teret nyert, ezzel egyidejűleg  megindult a polgárosodás.

Forgách kastély 1901-ben a Honvéd utca felől nézve.

Az 1949. január l-től  a Tiszai járás megszűnik. A járási rang elvesztésével a község fejlődésében bizonyos megtorpanás volt tapasztalható.

Az 1960-as évektől viszont   új fejlődési  periódus következett be, ebben az időszakban gimnázium létesült és  Tüdőgondozó Kórház működött. Megalakultak a termelőszövetkezetek  /Kossuth Mg. Tsz, és az  Új Élet Mg. Tsz./  a    KTSZ  /kisipari termelő szövetkezet/, a  takarékszövetkezet, Hangya szövetkezet,  új iskola épült,  a Forgách kastélyban  gimnázium működött. Mándokon volt a  TITÁSZ  Kirendeltsége.

1971-ben  a község  nagyközségi  rangot kap,  közös  tanács alakul Mándok, Benk, Eperjeske és  Tiszamogyorós  települések tanácsaiból,

egyesült a két termelőszövetkezet, az általános iskola körzeti szerepet tölt be, bejárnak Eperjeske, Tiszamogyorós, Benk községekből a 7-8. osztályos gyermekek.

    Ezt követően megtorpan a fejlődésben nagyközségünk,  Záhony fejlesztése, várossá nyilvánítása  Mándok település rovására történik.  Áthelyezik a gimnáziumot, a Záhony és Vidéke   ÁFÉSZ  központját. 

Záhonyba helyezik a  különböző szolgáltatók -  vízműhálózat,  gázszolgáltató  - központjait.  Kisvárdába kerül a  Takarékszövetkezet központja.

 1975-ben  új óvoda épül,   1979-ben 1989-ben és  2002-ben  egy-egy új iskola épülettel gazdagodott a település,  ahol a 4 évfolyamtól a környező települések – Benk, Tiszamogyorós – gyermekei is  tanulnak.

1998-tól Családsegítő Szociális és Gondozási Központ  működik  18 férőhelyes  idősek otthonával.  Ez időponttól kezdte meg működését a görög katolikus egyház fenntartásában  lévő  „Szent Miklós” Szeretetotthon, ahol jelenleg 51 idős ember ellátásáról gondoskodnak.

2004. szeptemberétől  ismét van  középfokú oktatás a községben, egyenlőre  2 esti tagozatos osztályban folyik a gimnáziumi képzés.

A  település tehát  fejlett infrastruktúrával rendelkezik,  intézményhálózata -  iskola, fogorvos, összevont hétvégi háziorvosi ügyelet -  térségi szerepkört tölt be, kereskedelmi és egyéb szolgáltatások – benzinkút, háztartási  gép javítás, kozmetikus, piac,  stb. a környező települések  ilyen irányú igényét is kielégíti.

Mindezek alapján elmondható, hogy Mándok egy dinamikusan fejlődő, urbanizált, a polgárainak kisvárosi szintű életminőséget és közszolgáltatásokat biztosító  település.