A zsurki templom és harangláb története

Zsurk község neve személynévből ered: -talán Dienes Zsur földbirtokosról- először Zsurnak neveztetett. II. Endre király 1212.-ben Bánk ispánnak (bánnak) adományozta. A XIV. században a Bánffy család, a XV. és XVI. Században a Losonczyak birtoka volt. A falunak 1556-ban 65-70 lakója lehetett. A Tisza vize és az erdőségek biztosítottak megélhetést évszádokon keresztül, ugyanakkor védelmet is a gyakori háborúskodások idején.

A református egyház a községben 1540.-ben alakult (az 1886.évi egyházkerületi névtár tartalmaz erre nézve adatot ). A reformáció előtti egyházi állapotokról nincsenek adataink.

Az első harangot, melynek súlya mintegy másfél mázsa volt, 1509-ben vagy 1609-ben öntötték. 1826-ban átöntötték, majd 1915.-ben rekviráló katonák erőszakkal elvitték. Amennyiben az 1609.-es évszámot fogadjuk el, úgy nyugodtan állíthatjuk, hogy ekkor már reformátusoknak készült a harang.

Ha volt harang, kellett lenni haranglábnak, sőt templomnak is. A jelenlegi egyik harang 1655-ből való, súlya: 150 kg és 100 köböl búzáért vették a hívek. A harang felirata ez:

„IN HONOREM DEI FUDIT ME GEORGIUS WIERD IN EPPERIES ANNO DOMINI 1655”.  

1762-ben leégett a parókia s vele együtt elégtek a régi iratok is, ezért fedi sűrű homály az ezt megelőző idők eseményeit.

Nagy Máté Pál Zsurk akkori prédikátora 1809. március 4.-én ezt jegyezte fel:

„a régi meg avult templom helyett –mely 1790.-ben épülhetett paticsból-, építetett tisztességes fa templom 1794-’95-ben. Ez megékesíttetett illendő székekkel, két karokkal –a napkelet felőli az oksola mester és tanuló gyermekeké, -cathedrával, mely még az 1646. esztendőben építtetett, az ócska helyében készíttetett a templom újonnan való építésekor. Az elég magos fa torony nap szállat felőli végén áll a templomnak.”

A fatemplom közel 100 esztendeig állt. Helyére Almássy Sámuel idején kőtemplomot terveztettek Krispin Ferenccel. Az építéshez, az egyház adta az összes anyagot és fuvart, a napszámosokat pedig az építész. A vállalási összeg 1000 forint volt. Az alapkövet a templom délnyugati sarkában helyezték el 1891.-ben. Mivel a fatemplom 1790-ben készült, kazettás mennyezete ekkor még igen jó állapotban volt és meg akarták tartani az új mennyezeteként is. Ezért nem szedték szét azt, hanem – a szájhagyomány szerint- alátámasztották s elbontották alóla a régi templomot.

A kőtemplomot ugyanolyan szélességüre tervezték, mint az elbontott volt, csak nyugat felé hosszabbították meg s építették meg azt még abban az évben.

A térfogat bővítése céljából épült a déli 4X6 méteres oldalhajó, ezen van a templom egyetlen bejárata. Ennek mennyezete sík, vakolt, s az egészet egy diadalívszerű kapu választja el a kelet-nyugati 8.5X22 méteres belső tértől, amelyben így összesen 350 ülőhely van.

A sík kazettás mennyezet tábláit allegorikus ábrázolások, vázában lévő virágok és ornamentális medalionok díszítik. A táblákat egymástól elválasztó, barnára festett léckeretek kereszteződését négylevelű, fűrészelt rózsák emelik ki. A nyugati karzatelő közepén a szövetségláda képe látható, majd minkét oldalt négy-négy mezőben lévő táblákat rokokó díszű medalion tölti ki tájképes és virágos ábrázolásokkal.

A két szélen levőt sugár irányú bordázat veszi körül, bennük cserépben virágok nyílnak, ami együttesen a Szentlélek munkájára enged következtetni.

A karzatelő 11 mezejét karcsú oszlopok választják el egymástól A keleti karzaton 4 fekvő mezőben a Tisza folyót láthatjuk, míg középen a templomépítést megörökítő emléktábla szövege olvasható.

A szószékkorona 1790.-ben készült, a szószék és a Mózesszék 1891.-ben. A templom keleti vége nyolcszög harmadik oldalával záródik.

Közvetlenül a templom nyugati homlokfala előtt áll a 35 méter magas több száz éves fa harangtorony. A korábbi templom nem volt ilyen közel hozzá, de a jelenlegi templomot éppen errefelé hosszabbították meg. A tornyot 1882.-ben aláfalazták és zsindelyezték.

A második „szoknya” alatti részt azért falazták be, mert a torony kissé megrokkant, jólehet óriási gerendák tartják.

A függőleges gerendák majdnem 14 méter hosszúak és 30x30 cm vastagok. E nagyszerű fa anyaga a Tisza melletti évszázados tölgyesekből került ki. A tornyot 1924.-ben újra zsindelyezték és gombot tettek rá.

Tóth János szerint:

„a harngtorony császár-fáját valóságos ducrendszer merevíti ki a torony oszlopokhoz”.

A galéria rész kissé kiugrik s ezzel külön hangsúlyt kap a szoknya és a felső rész közötti toronytörzs karcsúság, melynek három oldalán egy-egy zsalugáteres ablak van. A sisak négy fiatornyos, felmenő tűje a fiatornyok magasságától kezdve nyolcszögletü.

A zsurki és más hasonló haranglábak olyan építészeti gyakorlatot őriztek meg, amely a gótika korában alakult ki. Ám nemcsak megőrizték, hanem tovább is fejlesztették –minden későbbi nagy stílusirányzatból magukba olvasztottak néhány elemet.

Igy a tető magas elkeskenyedő, zsindellyel borított, négy fiatornyos formája a gótikát idézi, de a harangok elhelyezésére szolgáló kiugró rész oszlopainak faragása, íves nyílásai a reneszánszra emlékeztetnek. Ugyanakkor a torony törzsén lévő ablakok szép, profilos keretei pedig a barokk népies változatának tekinthető.

Mindez egységben van, egyik sem bántó, egyik sem zavarja a másikat.

Ez a népi építészet harmónia teremtése.

A torony 271 kg-os harangját Walser Ferenc öntötte 1925-ben Budapesten. Felirata: „Ércnyelven zengje évszázadokon át: a jótéteményről ne felejkezzetek meg, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. /Zsid. 13, 16./ Dicsőség Istennek! Öntötte a zsurki ref.egyház az Úr 1925.évében Huszár Mihály kezdeményezésére: Z.Pócsik Géza, H. Pócsik Károly, Doktor Béla, Kovács Elek, V.Pócsik Albert és Doktor Jószef segítségével gyűjtött amerikai adományból.

Ezt hirdesse nevem: New-Brunswick-Amerika”

A zsurki uradalom adománylevele 1212-ből
  

A TISZAKÖNYÖK TÖRTÉNETÉBŐL

A ZSURKI URADALOM ADOMÁNYLEVELE 1212-BŐL

   A Tiszakönyök második írásos történelmi forrása II. András királyunk 1212-ben kelt oklevele, melyet Bánk bihari ispán (a későbbi Bánk bán) kérésére adott ki, s amelyben megerősíti Bánkot és utódait a Tiszakönyökben korábban szerzett uradalom tulajdonjogában, ugyanakkor meghatározza az onnan évente természetben beszolgáltatandó királyi adót is.

   Az oklevél eredetijét nem ismerjük, latin nyelvű szövegét (szerintem sok téves olvasattal) Pesty Frigyes közölte jó 100 éve. (Szerk. Nagy Imre: Hazai okmánytár. VIII. kötet. Bp., 1891. 12-15. p.) Magyar nyelvű fordítása eddig még nem jelent meg, ezért kénytelen voltam magam lefordítani és közreadni.

   Pesty rövid tartalmi kivonatot írt magyarul a latin szövegközlés elé: “II. Endre király adománylevele a Tisza folyó mellett fekvő Szurch nevű birtokról Bánk Bihar vármegyei főispán részére, melyben a határos birtokok is elésoroltatnak. 1212.”

(Az oklevél bevezető része: indoklás és megerősítés)

   Az egy és oszthatatlan szentháromság nevében. András, isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria örökös királya. Gyakran a különféle földbirtokok különböző birtokosainak elhalálozása a különféle rokonok fondorkodását szüli, kivéve, ha a birtokosok bölcs előrelátása, bármilyen címen birtokolták is javaikat, a régi királyok engedelmével okosan gondoskodott azok megerősítéséről. E célból történt, hogy alázatos kérelemmel fordult hozzánk a mi kedves és hűséges Bánk bihari és udvari ispánunk, a királynéi tanács beleegyezését felhasználva, nehogy máskülönben egy kitervelt fondorlat következtében elveszhessen a jövőben, Szurch nevű földet, amit háromszáz erőtlenért megvásárolt Ypoch ispántól, mely említett földet a mi tisztelt emlékezetű Imre király bátyánk megvizsgáltatott az ő szolgái által, annak birtoklevelét jóváhagyta, az ő és örököseinek megszakítás nélküli birtoklását magának Bánknak és az ő utódainak megerősíti és efelől nyugtatja, hogy ha a kiszámíthatatlan sors tönkretenné a birtoklevelet, illetve a korábban említett Ypoch ispán vagy valaki más az ő ivadékai közül, vagy per visszatartaná az említett területet, vagy fondorlatos vád bíróság színe elé vagy a király elé vinné, semmi végrehajtást vagy kedvező eredményt ne érjen el. Ugyanis a beiktatott Ypoch ha megtartaná [birtoklevelét] az általunk most rendelt és vizsgált eme birtoklevélen felül, e nélkül a birtoklevelet megtartva könnyen letagadhat mindent, és először és másodszor és harmadszor a mi színünk elé idéztük, hogy ugyanezen birtoklevelet hozza el ide, egyáltalán nem hozta ide; amiből következően a bölcs és feddhetetlenül megbízható királyi tanács, amikor az érvénytelen vagy más birtoklevelet az említett földről ama Ypoch-tól vagy valahonnan máshonnan megszerez, illetve nyilvánosságra hoz majd, semmi korábbi határozat ezt a mostani birtoklevelünket ne legyen képes eltörölni.

Czető András

A templom története röviden

Református templomáról az első említés 1700-ban keletkezett. A jelenlegi templom 1891-ben épült, állítólag a régi templom másaként őrzi annak formáját és nagyságát. A mennyezetet a régi templomból építették be.

 
A nyugati karzat 11 álló téglány alakú mezejét lapos oszlopocskák választják el egymástól. A középső mező oltárszerű építményre helyezett virágcsokrot ábrázol. Ezt jobbról-balról öt-öt ovális alakú, allegorikus festés szegélyezi. A keleti karzaton felirat 1795-ös dátummal. A kazettás famennyezet allegorikus ábrázolások, vázában lévő virágok és ornamentális medalionok díszítik. A mennyezet 1795-ben készült, az alakos táblák 1841-ben.

A barnára festett léckeretek kereszteződését négylevelű, fűrészelt rózsák emelik ki. Jellege: téglából épült, sokszög záródású teremtemplom, a korábbi épület karzataival és mennyezetével. A templom nyugati homlokzata előtt áll a harangtorony. A földszinti ágasokat és gerendákat, 1882-ben kicserélték és ekkor majdnem 3 méter magasan aláfalazták. A gerendarész kissé konzolosan kiül, s ezzel külön hangsúlyt kap a szoknya és a felsőrész közötti toronytörzs karcsúsága. A négyzet alaprajzú torony fiatornyokkal ékített, egyszerű, négyzet alakú, zömök, félköríves ablakokkal, gúla fedésűk tetejében gombbal és zászlóval. Maga a toronysisak tűje a fiatornyok magasságában nyolcszögletűvé válik. Csúcsában gombos zászló van, melyen az 1891. évi helyreállítási dátum olvasható.